Meg akartak lopni

Utaztam a 173-as buszon, persze a kórházból haza felé. Mit sem sejtve.Amikor leszálltam a buszról észre vettem, hogy nyitva van a táskám cipzárja. Gondolkodóba ejtett, mintha én behúztam volna. Igaz, nem vagyok túl precíz, de azért ennyire hanyag sem. De nem tünt fel olyan amiért aggódnom kellett volna. Másnap megszólal a telefonom. Egy férfi hang közli velem, hogy az igazolványaim egy részét megtalálta a levélládájába. Akkor futott át rajtam, hogy valaki idegen turkálhatott a táskámba. Mivel máshol nem jártam így rögtön beugrott, hogy a nyitott táska mégsem felelőtlenség, hanem egy támadás volt. Igaz, rosszul járt az aki bele nyúlt a táskámba, hiszen nem azt találta amit kereset. Aznap véletlenül ( vagy talán szerencsémre) a pénztárcámat elfelejtettem magammal vinni. Tehát a jó isten segített. Épp ezért ha nem dühítene annyira, hogy idegen kéz járt a táskámba, még talán nevetni is tudnék rajta. De sajnos a hideg ráz ki a gondolattól is, hogy a személyes dolgaim között idegen kéz turkált. Ilyen még nem történt meg velem. De mától tudom, hogy sokszorosan is jobban kell vigyáznom a táskámra. Gyűlölöm azt ha valaki másnak kárt akar okozni.